KIÁLLÍTÁSAINK

Győr
Munkácsy Mihály alkotásán, a Honfoglalás című festményen feltűnik Jókai Mór alakja is – az íróé, aki maga adta az ihletet a mű megszületéséhez. Jókai nemcsak gyakori vendége volt Győrnek, hanem lelkes inspirátora is a magyar történelmi festészetnek, hiszen ő javasolta, hogy a nemzet számára méltó, nagyszabású történelmi kompozíciót Munkácsy alkossa meg: „[M]ilyen nagy, dicső nemzeti kép lehetne a »Honfoglalás«! Ha Munkácsynk megfestené, az a nemzet nagy emléke maradna.”

jokai

Jókai leggyakoribb győri látogatásai a reformkor végére, az 1840-es évekre és a szabadságharc időszakára tehetők, de a kiegyezés utáni évtizedekben, országgyűlési képviselőként is többször járt a városban. A helyi hagyományban fennmaradtak olyan adomák, amelyek szerint a Hattyú és a Vaskakas nevű fogadókban szállt meg. A magyar irodalomtörténet kimagasló alakját, 1893-ban Győr városa díszpolgári címmel tisztelte meg. Azonban Jókai és Győr kapcsolata nemcsak személyes, hanem irodalmi is. A város és környéke műveiben is megjelent: ilyen például A lőcsei fehér asszony győri vonatkozása.
A kiállítássorozat győri indulása méltó tiszteletadás volt a kereken 200 éve született Jókai Mór előtt: mindazon szellemi örökség előtt, amelyet az az író hagyott ránk, aki nemcsak regényeivel, hanem gondolataival is hozzájárult ahhoz, hogy a magyar múlt képekben is méltó formát ölthessen.

Gödöllő
A vándorkiállítás jelenleg Gödöllőn, a Művészetek Házában látogatható egészen 2026. április 30-ig, a tárlat megtekintése pedig minden érdeklődő számára díjmentes. A város nemcsak a Gödöllői művésztelep révén kötődik szorosan a kulturális élethez, hanem Munkácsy Mihály sorsfordító pillanatához is kapcsolódik. A festőfejedelem nemesi rangra emelkedésének históriája szinte regényes fordulatokat rejt. Munkácsy 1878-ban a párizsi világkiállításon aratott fényes diadalt Milton című festményével, amelyért elnyerte a dicsőséges aranyérmet. Ez az elismerés vetette meg a későbbi kitüntetések alapját. Az uralkodó, I. Ferenc József, 1879-ben a Vaskorona Rend III. osztályával ismerte el a művész kiemelkedő tehetségét. Az elismeréshez osztrák lovagi rang is társult volna, Munkácsy azonban ragaszkodott ahhoz, hogy magyar nemesként ismerjék el. A festőfejedelem ennek szellemében nyújtotta be kérvényét, noha a szigorú jogi normák alapján hivatalosan nem lett volna jogosult erre. A történet csúcspontja maga Gödöllő: az uralkodó, I. Ferenc József a gödöllői kastélyban tartózkodva, 1880. december 12-én hagyta jóvá a nemesi címet. Így Munkácsy Mihály hivatalosan is magyar nemességet kapott, és felvehette a hőn áhított „munkácsi” előnevet.

munkácsy címer

A címet és a hozzá tartozó címert bejegyezték a Királyi Könyvekbe, ezzel véglegesen is megerősítve a művész társadalmi rangemelkedését, amely élete legjelentősebb elismerése volt számára.

Gyula 
A vándorkiállítás 2026 májusában érkezik Gyula városába, ahol a Kohán Képtár ad otthont az impozáns tárlatnak. A város nem csupán történelmi fürdővárosként, hanem Munkácsy Mihály sorsának bölcsőjeként is szorosan összefonódik a magyar kultúrtörténettel. A festőfejedelem életútjának legfontosabb válaszútja ugyanis éppen a Körös-parti településhez kötődik, ahol egy betegség kényszerű pihenője váltotta valóra a művészi álmokat. 

Munkácsy 1861-ben, Aradról érkezett meggyötörten nagybátyjához, Reök István ügyvédhez a gyulai Pacsirta utcai házba. A lábadozás csendes hetei alatt kezdett el rajzolni Karl Fischertől tanulva, ám az igazi fordulatot Szamossy Elek festőművésszel való találkozása hozta el. A mester azonnal felismerte az ifjúban lakozó rendkívüli géniuszt, és pártfogásába véve elindította őt a világhírnév felé vezető úton. Ahogy a festő később maga is megvallotta: Gyulán dőlt el végérvényesen, hogy az ecset és a vászon lesz az élete. 

Noha Munkácsy később Párizs fényében fürdött és az egész világot meghódította, lelkében mindvégig hű maradt a városhoz, amely elindította pályáján. Sikerei csúcsán is többször visszalátogatott ifjúsága színhelyére, amelynek emlékét ma utcanév, emléktábla és Vasas Károly méltóságteljes szobra őrzi az utókor számára.